Lesek Miller, a lengyel politikai egyik nagy öregje boldogan mosolyog egy 2015 júliusi fényképen. Újra megcsinálta, hiszen az állampárt általa vezetett utódja, a Demokratikus Balodal (SDL) más pártok bevonásával sikeresen létrehozott egy ütöképesnek tűnő szövetséget a közelgő választásokra.  Miller azt remélte, hogy ha nem is tudja megismételni 2001-es sikerét, amikor egy újonnak létrehozott szövetséggel megnyerte a választás, de lagalább is jelentősen tudja javítani a baloldal pozícióit. 

A létrejött együttműködéstől azt várták, hogy összeszedje és a közös baloldali szövetségbe terelje a kispártok szavazóit, és mellesleg  azt is, hogy elrejtse a korrupciós ügyekben és belharcokbam megkopott SDL-t. Még fiatal, rokonszenves miniszterelnök-jelölt is került, Barbara Nowacka személyében, mégpedig az egyik kisebb együttműködő pártból.

A tanulságot nem kell sokáig magyarázni. Lehet, hogy az MSZP vezetésének elsőre jó ötletnek tűnik Karácsony Gergely mögé bújva bejutni a Parlamentbe, és megmaradni a baloldal vezető erejének, de nagy kockázatot futnak. Ha ugyanis valóban MSZP-PM szövetség jön létre, akkor annak bizony a magyar szabályok szerint 10%-os a küszöböt kell átugrania.Elég csak fél százalékkal, 30 ezer szavazattal a határ alatt maradni, megy az egész szövetség Karácsonyostól, Molnárostól a levesbe. Arról nem is beszélve, hogy ha az Együtt elfogadná Karácsony és Molnár ajánlatát, akkor már 15%-ot kellene elérniük.

Úgy tűnik, hogy ebből a szempontból a DK megfontoltabb. Nem kockáztatják a 600-700 ezer szavazójukat egy kedvező szövetség kedvéért sem. Alighanem ezért van az, hogy a Momának ugyan kínáltak listás és egyéni helyeket, de közös listát nem, hiába váltotta ki ez Bokros Lajos vehemens rosszallását. A Szolidaritás nem párt,  az általuk indított jelöltek logikusan a DK jelöltjének számítanak, így itt  nincs ilyen gond.

A politikában néha a hideg számítás is számít, nemcsak a lelkesedés.