Majdnem mindegy, hogy Botka tényleg úgy képzelte, hogy önmagában saját nagyszerű személye elég lesz ahhoz, hogy minden baloldali párt a lábai elé omoljon, vagy csak cinikus játékot játszott, a demokratikus ellenzék és benne az MSZP ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint a szegedi polgármester színre lépése előtt.

Ritka az olyan gyors, mégis könnyen kiszámítható politikai fordulat, mint ahogy Botka a "Teljes, egységes indulás kell, közös lista" csábításától eljutott a  "Nem kívánok az egyéni érdekeknél leragadó liberális pártvezetőkkel megállapodni, ehelyett a választókkal tárgyalok" elutasításig.

Persze már kezdettől érthetetlen volt, hogy is képzeli az együttműködést, a közös mindenfélét Botka. Szövetséget nem úgy kötünk, hogy nyitásként lazán vérig sértjük a legkomolyabb partnert. Botka viszont pont ezt tette Gyurcsánnyal. Bezzeg tárgyalni nem ült le senkivel, kivéve az együttműködést eleve kizáró LMP-t, ahonnan megkapta a  várható maflást. A helyzet mára világossá vált. Botka nem megerősítette, hanem szétverte a demokratikus együttműködést.

A "liberális kispártozást" vehetnénk simán gőgös tudatlanságnak, vagy éppen a Fidesz szlogenek fantáziatlan  másolásának is. De ez ennél nagyobb gáz. Azt persze csak helyeselni lehet, hogy az MSZP vállalta a magyar politikából régóta hiányzó régivágású antikapitalista szocialista politikát. De ettől még bőven lenne szerepe a zöld baloldali Párbeszédnek (ami már jóval Botka előtt zászlajára tűzte már például a feltétel nélküli alapjövedelmet), a baloldali liberális Együttnek, vagy éppen a liberális és szociáldemokrata politikát kombináló középbal DK-nak is. De Botka nem partnereket keres, hanem főnökként kíván a egész tetejére ülni, ahogy ezt az elmúlt években Szegeden megszokta.

"Botka mindenki felett?" így reklámozta írását az erről a stratégiáról megkapó őszinteséggel beszámoló Vasárnapi hírek. Az elemzés szerint Botka Orbán receptjét követve az "egy a tábor, egy zászló" (és "egy a vezér" tehetjük hozzá) alapon kívánja magá alá gyűrni a többi baloldali, demokrata erőt, és elrabolni szavazóikat. Az a politikai számítása, hogy ha erőt mutat és populista programot hirdet, akkor a többi párt szavazói majd átáramlanak hozzá. Ezután aztán a pártvezetők ijedtükben pitizve kéredzkednek vissza megállapodni persze most már Botka feltételei szerint.

Csak hát Botka nem Orbán, sem szónoki képessége, sem politikai ügyessége nem ér fel hozzá. Azt sem tanulta meg az orbáni receptből, hogy ha sértegeti a többi pártot, azzal nem vonzza, hanem éppen taszítja a szavazókat.

Másrészt a DK, a Párbeszéd és a többi párt vezetői nem kisgazdák, vagy pláne kereszténydemokraták. Jól láthatóan sehol sincs olyan partner, aki hajlandó lenne elárulni saját pártját valamilyen pozícióért cserébe. És annak se látni semmi jelét, hogy a többi párt szavazói rohannának Botka ölébe ülni.

Bár ma ezt jól láthatóan a szoci vezetők nem értik, a mostani ámokfutás igazi vesztese az MSZP lehet. A radikális baloldali politika könnyen társadalmi karanténba szoríthatja a pártot, nem véletlen, hogy Miskolcra vonultak vissza meghirdetni az új amúgy impozánsan balos programot.

Ha pedig Gyurcsány meglehetősen ésszerű ajánlatát is elutasítják, hogy legalább az egyéni körzetekben állapodjanak meg, akkor végleg szívóágra kerülhetnek. A baloldali szavazók sosem fogják megbocsátani nekik, hogy 2018-ban nemcsak tárcát kínálják a Fidesznek a győzelmet, de a kétharmadot is garantálják orbánéknak. És innen már könnyű a lengyel lejtőre kerülni. Még nem késő visszafordulni.