A nagy baloldali kiszavazóshow legújabb szónoklatversenye úgy tűnik, hogy végre érdemi ügyekről is szól, bár ez persze a sajtót sokkal kevésbé érdekeli, mint a ki kivel mit csinál közösen megkopott örökzöldje.

Botka ugyanis nagy hatásúnak szánt programbeszédében nemcsak saját múltjának üzent hadat, hanem keményen nekiment az elmúlt évtizedek középbal politikájának is, mondván a "harmadik út" rossz politika, mert esélyegyenlőségeket akart teremteni, és nem ment neki a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentésének. Ezzel Botka elkötelezte magát a szocialista mozgalom régi és napjainkban újra divatos egyenlősítő irányzata mellett, amelyik baloldal feladatát a társadalmi vagyon újraosztásában látja. Ezzel egyáltalán nem áll egyedül, a válság egy nyomán egy sor országban tűntek fel olyan pártok és politikusok, például a görög Szíriza, a spanyol Prodemos, vagy éppen Sanders Amerikában, akik a "baloldali gyökerekhez való visszatéréstől", egy erős, egyenlőségteremtő államtól várja a válság, és általában a globális kapitalizmus által okozott problémák orvoslását.

Botka ehhez az ideológiához konkrét ígéreteket is rittyentett, előhúzva az újbal szinte minden ötletét. Ígért alapjövedelmet, nyilvános adóbevallásokat, vagyonadót, sőt oligarcha adót, csoda, hogy a Tobin adó kimaradt. A vagyonadónál amúgy, úgy tűnik, arról elfeledkezett, hogy ilyen már volt, éppen az általa kiátkozott Gyurcsány Ferenc próbálkozott bevezetésével. Az a kísérlet végül az Alkotmánybíróságon vérzett el.

Kissé ellentmondásos a a alterbal Szent Gráljával az alapjövedelemmel kapcsolatos állásfoglalás is. Ugyanis " feltétel nélküli családi alapjövedelemet" ígért "f'inn mintára", elfeledkezve arról, hogy a finn alapjövedelem kísérlet, sem nem családi, sem nem feltétel nélküli. Arról már nem is beszélve, hogy szó sincs azonnali bevezetésről, hanem csak arról, hogy megfontolják a kísérlet lehetőségét, ami azért nem egy bátor ígéret.

Gyurcsánynak, aki a DK kongresszusán beszélt, ezután három választása volt. Megtehette volna azt is, hogy megpróbál rálicitálni Botkára és még több állami cukorkaosztást ígér, vagy hogy úgy tesz, mintha nem is hallotta volna, hogy miről beszélt riválisa.

Ehelyett a harmadik utat választotta minden értelemben. Keményen nekiment Botka ideológiai alapvetésének, amikor elutasította a "baloldali utópiákat", és az állami eszközökkel kikényszerített vagyoni egyenlőséget. A feltétel nélküli alapjövedelmet szintén támadta, mondván, az is szép álom, ami azonban teljesítményellenes és így helybenjáráshoz vezet. Világossá tette, hogy továbbra sem elosztó, hanem esélyteremtő államot akar.

Ugyanakkor szó sincs arról, hogy Gyurcsány általában a szociális érzékenység és társadalmi újraelosztás ellen beszélt volta, mint egynémelyek bele akarják magyarázni. Nagyon is érzékletesen beszélt arról, hogy több segítség és támogatás kell azoknak akik nehéz helyzetben vannak, és az általa meghirdetett négy  pont (tisztességes bér és nyugdíj, általános hozzáférés az egészségügyhöz és az oktatáshoz) is a lehető leghagyományosabban baloldali karakterű. Sőt, a DK roppan kevéssé felhasználóbarát módon elérhető programjából például kiderül, hogy ez a párt is akar "a rászoruló családoknak járó garantált minimumot". Kíváncsi lennék, hogy tulajdonképpen mit is értenek rajta. 

De Gyurcsány kulcsszava az esélyteremtés és nem az egyenlősítés, mint Botkánál. Több szociális érzékenység, jobban működő társadalom az ígérete, de anélkül, hogy visszatérne a szociáldemokrácia Bad Godesberg előtti antikapitalista időszakába. Érdekes kísérlet, hasonló azzal, amivel most a német szociáldemokraták próbálkoznak Schulz vezetésével. Gyurcsány szintén Schulzhoz hasonlóan emelte be a saját személyes történetét ebbe a "felemelkedési" narratívába.

Ma nagyon nehéz megmondani, hogy melyik irány lehet hosszú távon sikeres, melyik képes új szavazókat vonzani a vergődő baloldali pártokhoz. Mindenesetre szemben a görög, spanyol vagy amerikai fiatalokkal a magyar társadalom jó része élt már olyan rendszerben, amit a vagyoni egyenlőség államilag kikényszerített módja és az erőfeszítés nélkül járó jövedelmek magas aránya jellemzett és jól emlékszik arra, hogy ez miért nem működött. Igaz, nosztalgia is van bőven.

Egy dologban viszont nagyjából biztos vagyok. Az csak használhat a magyar baloldalnak, ha végre az érdemi dolgokról is vita van. Talán még az is kiderülhet, hogy az érdemi ügyekben messze nem állnak annyira messze az álláspontok, mint ezt a szónokok láttatni akarják.